Csalódás

3 éve ragaszkodok a "legjobb barátnőm"höz. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer is hátba fog támadni, de így lett! Tegnap este egy kisebb házibuli volt (amire Sz. és én nem voltunk meghívva mert oda csak azokat hívják akik teszik magukat és 14 évesen cigiznek meg isznak) na mindegy nem ez a lényeg. A barátnőmnek mindent elmondtam. Az egész életemet el tudná mesélni olyan jól ismer.  És az este nagy titkaimat mondta el 8 fiúnak. Ez nem biztos hogy olyan nagy dolog, de ilyenkor eszembe jut, hogy a nagyobb titkaimat is már mások is tudják?!
 A másik meg, hogy Sz. már nagyon sokszor mondta nekem hogy kétszínű, hogy engem is sokszor kibeszél...Ezt el is hittem de nem foglalkoztam vele. (megbocsájtó típus vagyok)
Borzalmas érzés volt, hogy Sz. ma délután szipogva hívott fel, hogy egyik barátunktól aki szintén ott volt a bulin hallotta hogy miket mondtak rá/ránk. Persze rögtön vettem a kabátomat és rohantam hozzájuk, hogy megnyugtassam. Na a terv nem úgy sikerült ahogy terveztem... A beszélgetés végére olyan ideg elkapott, hogy aztán engem kellett nyugtatni... Az a csalódottság amit akkor éreztem....el nem tudom mondani milyen érzés...Most már úgy érzem köszönettel tartozok Sz.-nek, hogy próbált megvédeni, és mindig mellettem állt, akármilyen balhék voltak köztünk mindig megtartotta a titkaimat beton, tégla beton címszóval jó mélyen az agyában. És hihetetlenül csalódtam az úgynevezett "legjobb barátnőmben"... Nem igaz barát az ilyen!
Persze elgondolkoztam azon, hogy lehet hogy velünk van a baj, hogy mi  nem kapcsolódunk be az ivós cigizős bandába, de akkor megszólalt a fejemben a kis hang, hogy inkább legyünk ilyenek, minthogy majd tizenévesen beteg testtel egy kisbabát tartsak a karomban és elszúrjam az életem. Sz.-nek pedig köszönöm !Csak egy dal. B.-től :)