Myro

13. szülinapomra a szüleim egy kis tacskó kutyussal leptek meg. Olyan pici volt, hogy elfért a tenyeremben. Ránéztem és tudtam, hogy ő egy különleges kutya. Ezért különleges név kellett neki. Nekem a Mylo nagyon tetszett, de egy pár ismerősömnek úgy hívják a kutyáját, és az úgy nem lett volna egyedi. Ebből jött a fura név amit egyik orvos sem tud rendesen leírni: Myro
Kezdetben ébren töltöttem az éjszakát, mert elég időbe telt megszokni a furcsa szokásait.  De ahogy nődögélt egyre kevesebb baj volt vele. Nagyon megszerettem. Most már 10 hónapos és nagyon sok mindent megtanult. Tud ülni, pacsit adni, feküdni, pitizni, hemperegni, és hamarosan a labdát is vissza fogja tudni hozni.

Egyik nap borzalmas dolog történt. Kiengedtük az udvarra...nagyon szeret csavarogni ezért a kerítés minden rését elreteszeltük. De az egyik helyről kijött, ő pedig már lépett is le. Amikor anyukámmal elindultunk, hogy megkeressük , ő az egyik irányba indult, én meg a másikba. Már a falu másik felén jártam, amikor anyukám idegesen hívott fel, hogy azonnal menjek haza, mert megtalálta, Tiszta véres lábbal hazavonszolta magát  a kapunk elé. Futottam hazáig és ültünk is be a kocsiba, és mentünk az állatorvoshoz. Ez vasárnap történt így a dokit úgy kellett behívni. Két órás bajlódás után , kinyögték, hogy bent kell tartani, mert csak másnap tudják megröntgenezni. Fájó szívvel otthagytuk . További két napot kellett várnunk, hogy kiderüljön mi is a baj. Én aznap nem is tudtam figyelni a suliban, ingerült és szomorú voltam. Mikor telefonon felhívtuk az állatkórházat, kiderült, hogy az egyik lábában ínszalag szakadás van a másik lába pedig szilánkosra tört. Műtétre volt szükség. Nagyon szorítottam a kutyámért, de persze megfordult a fejemben az is, hogy mi van ha nem tudják rendbe hozni. Szerencsére nem így lett. Ma már itthon van, és nehezen de gondját viselem szegénynek. A lába csavarozva vannak, és nagyon nehezen jár. De biztos vagyok benne, hogy amilyen erős kutya, meg fog gyógyulni! <3

Egyetlen pozitívum, hogy a barátaimra ebbe a helyzetben is számíthattam. Klaudia volt az aki először érdeklődött hogy mi van a kutyussal utána pedig Szonja.Márk pedig ahogy megtudta, nem számított hogy este fél kilenc van átjött és megnyugtatott. Egyedül neki sikerült megoldania, hogy ne sírjak.
És az egyik barátom, akivel most csúnyán összevesztem, végig bátorított, hogy meg fog gyógyulni. Mindannyiuknak nagyon köszönöm a támogatást!